Kísérleti zenei jegyzetfüzet · előbb hallgasd meg, aztán döntsd el, mi számít hangnak

Vizuális partitúrák

Rajzoljon olyat, amit más is el tud játszani

A grafikus partitúra olyan rajz, amely arra kér, hogy megszólaljon. Egy kép és egy utasítás között helyezkedik el, értéke pedig abban rejlik, mennyi döntést hagy az előadóra.

A rajzolt zene rövid története

Morton Feldman Projection 1 (1950) című, szólócsellora írt darabjában rácsba rendezett dobozok jelzik a regisztert és az időzítést, a pontos hangmagasságot pedig az előadóra bízza. Earle Brown December 1952 című műve egy lapnyi vízszintes és függőleges téglalap, amely bármelyik irányból olvasható. 1963 és 1967 között Cornelius Cardew megrajzolta a Treatise című művet, 193 oldalnyi vonalat, köröket, számokat és alakzatokat, kulcs nélkül; a darabot később a általa társalapított londoni Scratch Orchestra adta elő.

A vizuális kifejezés a másik irányba is elmozdult. Wassily Kandinsky úgy írta le a színeket, mintha hangok lennének, festményeit pedig Composition és Improvisation címmel látta el. Cathy Berberian Stripsody (1966) című darabja a képregények hangeffektjeit énekelt partitúrává alakította. Iannis Xenakis az UPIC rendszert úgy tervezte meg, hogy a táblagépen készült rajzok közvetlenül hanggá alakuljanak, és ezt használta a Mycenae-Alpha (1978) című műhöz.

Szénnel rajzolt grafikus partitúra vastag vízszintes sávokkal, szétszórt pöttyökkel és egy spirállal, ceruzával írt megjegyzésekkel
Próbapéldány, előadói megjegyzésekkel

Partitúra-jegyzetek

Az oldal közös olvasása

Balról jobbra

Az idő átível az oldalon. Kezdés előtt állapodjanak meg abban, mennyi ideig tart egy oldal: egy perc jó alapértelmezett érték.

Vastag sáv

Kitartott hang. A sáv vastagsága a hangerőre vagy arra utal, hány előadó csatlakozik.

Szétszórt pöttyök

Rövid, különálló hangok. Ha egy területen több pötty van, nagyobb a sűrűség.

Spirál

Szándékosan meghatározatlan. Minden előadó magában dönt, a csoport pedig az eredményt hallja.

Vezető kísérlet · két játékos, egy oldal

A csere-partitúra

  1. Mindenki öt perc alatt rajzol egy partitúrát egy képeslapra: vonalakat, pontokat, alakzatokat, bármit.
  2. Írjon jelmagyarázatot, amely pontosan három jelet ír le. Minden más nyitva marad.
  3. Cseréljenek lapot. Adják elő egymás partitúráját a anyaglista egy tárgyával.
  4. A szerző meghallgatja az előadást, és leír egy mondatot: mit hallott az előadó a rajzomban, amit én nem?
  • Papír képeslapok vagy kartotékkártyák
  • Jelek ceruza, szén, egy színes toll
  • Hang bármilyen tárgy, hang vagy hangszer
Két ember egy fa asztalnál, kézzel rajzolt partitúrás képeslapokat cserélnek egy üveg gomb mellett

Mennyit kell egy partitúrának megmagyaráznia?

Minden grafikus partitúra választás elé állít a kontroll és a nyitottság között. A részletes jelmagyarázat, amely szerint „a piros vonal egy vonós hang, a pötty fél másodpercig tart”, egymáshoz hasonló előadásokat eredményez. Jelmagyarázat nélkül, mint a Treatise esetében, az előadások rendkívül eltérnek egymástól, és megmutatják, hogyan gondolkodik minden játékos.

Egyik sem jobb a másiknál. Döntse el, mit szeretne hallani. Ha a mű formája számít, adja meg az időt és a sűrűséget, a hangokat pedig szabadon hagyja. Ha konkrét hangok számítanak, adja meg az anyagokat, az időzítést pedig hagyja szabadon. Írja le ezt a döntést az oldal tetejére, hogy az előadók tudják, hol van szabadságuk.

Kibontható változatok

A körpartitúra

Rajzoljon egy papírtányérra. Az előadók a perem különböző pontjairól indulnak, és óramutató járásával megegyező irányban haladnak. A darab akkor ér véget, amikor mindenki visszaér a kiindulópontjához.

A térképpartitúra

Használjon nyomtatott utcatérképet. A főutak kitartott hangok, a kereszteződések hangsúlyok, a parkok csend. Minden előadó más útvonalat követ.

Az időjárás-partitúra

Egy percen át rajzolja le, amit az ablakon át lát: felhőket, madarakat, esőt. Aztán azonnal adja elő a rajzot, mielőtt elfelejti, mit jelentett az egyes jelek.

Impulzus · zenéből képbe, képből zenébe

A fordítási lánc

Az első személy harminc másodpercet játszik. A második lerajzolja. A harmadik a rajzot adja elő úgy, hogy nem hallotta az eredetit. A negyedik lerajzolja azt. Hasonlítsa össze az első és az utolsó rajzot. Mi maradt meg?

Ez a lánc a zene és a vizuális kifejezés alapvető kapcsolatát mutatja: minden fordítás megőriz néhány tulajdonságot, például az alakot, a sűrűséget vagy az energiát, és másokat elveszít, például a hangmagasságot vagy a hangszínt. Ha tudja, melyik tulajdonságok maradnak meg, könnyebben eldöntheti, mit rajzoljon le.

Ossza meg partitúra-ötletét